A HVG Portré rovatának vendége Bacsó András, a tokaji Oremus borászat igazgatója. Elmondta, miért viszi még mindig csak a pénzt a tokaji, milyen volt a szocializusban tokajit készíteni, és miért nem baj a NER elitjének helyfoglalása Tokaj Hegyalján.
Egyrészt vegytiszta kommunikációs és marketingeszköz, másrészt viszont - ahogy az a whisky óta tudvalevő: - az mégiscsak jelentőséggel bír, ha egy italnak saját pohara van. A két komponenst összeadták a poharak Rolls Royce-át gyártó Riedelnél, így a sauvignon Blanc, a chardonnay vagy a riesling fajtaspecifikus boroskelyhei után már van a tokaji furmintnak is saját pohara.
Egy nap, öt hír, amiről mindenki beszél: váratlan személycserék a Miniszterelnökségen; magyarokat is sújt a Brexit nyomán tetőző idegengyűlölet Nagy-Britanniában; egy hónap után is szörnyű állapotok vannak a sárospataki kutyatelepen; eltemették Bud Spencert.
Évek óta bent volt az utolsó fordulóban, az idén azonban el is nyerte a Borászok Borásza díjat Bacsó András (60). Az Oremus főborászát, Tokaj-Hegyalja egyik ikonikus birtokának vezetőjét arról is kérdeztük, hogy tényleg készüljön-e tokaji vörösbor, illetve miképp építhető fel egy olyan borászat, amely gyakorlatilag egy ékszerdoboz.
Nagy-Britanniában a lakosság alkoholfogyasztási szokásainak változása miatt minimálárat vezetnének be a szeszes italokra. A legvadabb alkoholfogyasztóknak mondott skótok a valóságban cseppet sem konzumálnak többet magyar polgártársaiknál. Nálunk azonban talán csak ez az unortodox ötlet nem jutott még eszébe az Orbán-kormánynak.
